A Charaka Samhita (Csaraka szamhitá) az ájurvédikus tudás 8400 versből álló szanszkrit nyelvű gyűjteménye (1-4.század). Sokszor az “egészség enciklopédiájaként” is emlegetik, ugyanis írója Charaka – aki önmaga is vándorló gyógyító volt – összegezte a korábban szájhagyomány útján fennmaradt tudást, és az Ájurvédát nyolc fő ágazatba kategorizálta: belgyógyászat, fül-orr gégészet, sebészet, toxikológia, pszichiátria, szülészet-nőgyógyászat (gyermekgyógyászat), a nemzés tudománya, illetve fiatalító terápiák.
Az ősi írás több fejezetre tagolódva tárgyalja az Ájurvéda alapelveit, gyakorlati alapjait, anatómiát, a betegségek testi-lelki okainak feltárását, a gyógyszerek készítését/adagolását, az orvosok/ápolók és az egyén erkölcsi felelősségvállalását.
Charaka összegezte először a három dosha (vata, pitta, kapha) elméletét, és a hatékony kezelési eljárások mellett sok vers szól az egészséget támogató/megtartó rítusokról is. Mélyrehatóan foglalkozik a magzati fejlődés szakaszaival, átfogóan ismerteti az élelmiszerek összetevőinek testre, ill.tudatra gyakorolt hatását.
Számos fejezet rendszerezi az orvoslásban felhasználható gyógynövényeket, virágokat, magvakat, ásványi anyagokat, azok feldolgozását, adagolását.
A Charaka Samhita azonban nem kizárólag az orvoslásról szól. Az ájurvédikus tudás eredetét Istenhez vezeti vissza, alapjait a védikus tanokra helyezi, informál az egyéni megfigyelésről, törekvésről is, a jógára és a lelki gyakorlatokra pedig elsődleges szellemi táplálékként tekint.
A másik fontos ájurvédikus szöveggyűjtemény a Susruta Samhita (Susruta szamhitá) egyedisége a sebészeti eszközök, műtéti /plasztikai eljárások leírásában van, ugyanakkor témájában sok egyezést mutat a korábbi keletkezésű Charaka Samhitával: ájurvédikus alapelvekről, betegségek megelőzéséről, kezelésekről, gyógymódokról is sok útmutatást találunk benne.
Az írót, Susrutát a tradíció Dhanvantari, az Ájurvéda istenének leszármazottjaként tiszteli.
Namaste
Horváth Tünde
