Az ájurvédikus orvostudomány hitelessége abban rejlik, hogy a fizikai testet alkotó anyagok mellett az azokat működtető, nem anyagi minőségű irányító „összetevőket” is figyelembe veszi, ilyen például a doshák fogalma. A doshák felelnek a testi funkciók összehangolásáért, a három dosha (vata, pitta kapha) elmélete képezi az Ájurvéda sajátos diagnosztikai rendszerének alapját. Segítségével a tesi-lelki kibillenések a konkrét tünetek megjelenése előtt felismerhetők és időben egyensúlyba hozhatók. Amellett, hogy rámutatnak egyéni tulajdonságainkra, betegségekre való hajlamainkra, a hatékony ájurvédikus gyógykezelések előmozdításához is a doshák kellő ismerete szükséges.
A dhatuk, testünk szövetei többféle módon vannak jelen, folyékony, félkemény és szilárd anyagok formájában. A hét szövet mindegyike sajátos anyagcserével, emésztéssel és kiválasztással rendelkezik, állandóan megújulnak, egyre rendezettebb alkotóelemekké finomulnak a következő sorrendben: vérplazma, vér, izom, zsír, csont, csontvelő és szaporító szövet.
Azokat az anyagokat, amelyeket tetszöveteink már nem tartanak meg és testünk számára értéktelenné válnak, az Ájurvéda malának (szükségtelen) anyagoknak nevezi. Ezek a salakanyagok háromféle módon távoznak, vizelet, széklet és verejték formájában. Ha a malák nem megfelelő időben, vagy mértékben hagyják el a testet és a szervezetben rekednek, ú.n. amává (káros anyagokká) válnak és roncsolják a szövetek épségét.
Lelki és testi szimptómája az ama felhalmozódásának például a túlzott idegeskedés, aggódás, székrekedés, verejték, vagy vizeletürítési problémák.
Az ájurvédikus (tisztító)terápiák célja – alkati jellegzetességeinket figyelembe véve – minden esetben a felhalmozódott ama eltávolítása a testből. Kiürülésüket sokféleképp ösztönözhetjük mi magunk is: rendszeres testmozgással,önmasszázzsal, testtípusunknak megfelelő étkezéssel, de leginkább gondolataink, mindennapi életvezetésünk teremtő ereje befolyásolja testünk kiegyensúlyozott, vagy kiegyensúlyozatlan működését.
Namaste
Horváth Tünde
