India ősi szentírásai a Védák, illetve az azokat magyarázó, kiegészítő szent iratok, a puránák, itihászák szerint az emberi élet célja az egyén lelki önmegvalósítása, a Transzcendenssel való örök kapcsolatának helyreállítása. A társadalmi berendezkedés (varnásrama) is ezt a célt szolgálta, és tagjait – a később degradálódott kasztrendszerrel ellentétben – nem születésük, hanem egyéni képességeik, rátermettségük, hajlamaik, illetve tulajdonságaik szerint tagolta különböző társadalmi osztályokba.
Korunk történelem-, illetve vallásszakértőinek Indiáról alkotott képét azonban közel egy évszázada a gyarmatosítók és misszionáriusok sajátos értelmezése determinálja, így az ősi kultúrához való hozzáállásuk elég egyoldalú maradt. Munkájukat nehezíti az a tény is, hogy az említett írásoknak sem a valódi terjedelmét, sem keletkezési idejét ez idáig nem sikerült pontosan meghatározni, ugyanis az ősi indiai nép nem tartotta fontosnak a történelmi feljegyzéseket, hiszen filozófiájuk szerint létünk ebben az anyagi világban ideiglenes, s az emberi élet célja, hogy isteni eredetét felismerve a lélek a folytonos születés és halál körforgásából kikerüljön.
Láthatjuk tehát, hogy a keleti ember ciklikus időszemlélete is szembetűnően eltér a nyugati lineáristól. Az egyszeri „kezdet-vég” felfogás helyett a védikus időszámítás alapja a négy világkorszak, satya- ,tréta-, dvápara és kali-yuga, azaz az arany, ezüst, bronz és vaskorszakok folytonos ismétlődése. Ha elméletileg elfogadjuk az ősi nép mélyen vallásos gondolkodását, érthetővé válik, miért is tekintették az aktuális időt másodlagosnak, s ez a gondolkodás milyen módon hatott történelmi, irodalmi feljegyzéseikre is.
A reinkarnáció állandó körforgásából való kikerüléshez a védikus szakrális irodalom mintegy személyes kinyilatkoztatásként minden segítséget megad, gondosan, érthetően tanítja, vezeti a lelket a legfőbb transzcendens cél felé, áthatva és meghatározva a hívő embernek mind a gondolkodását, mind a napi vallásos gyakorlatait is. Lehetővé teszi Isten megismerését, bemutatja cselekedeteit, formáit, jellemvonásait, így segíti hozzá a lelket az anyagi létkörforgásból való végleges kikerüléshez.
Namaste
Horváth Tünde
